KEMMA

A 43 éves Illés László 1980-tól szerepelt igazolt labdarúgóként az Almásfüzitői SC megyei első osztályú csapatában. Azt állítja, hogy nem tartozott a tehetséges játékosok közé, de mindig lelkes volt.
 – Paulovics Imrének köszönhetem, hogy edző lettem. A sportvezető beszélgetéseink alkalmával mindig kérte: higgyem el neki, hogy jó tréner lehetek, van érzékem hozzá. Kezdetben a Komáromi Olajmunkás labdarúgócsapatának technikai vezetőjeként tevékenykedtem, majd két év múlva, 1991-ben megbíztak az ifjúsági legénység szakmai munkájának irányításával. Szuper, tehetséges társaság volt. Az első idény végén bronzérmet szereztünk a megyei első osztályban, majd a következő, két egymás utáni szezonban ezüstöt érdemeltünk ki – emlékezett vissza a kezdetekre Illés László.

Komáromból Almásfüzitőre, nevelőegyesületéhez vezetett az útja. Az elnöki feladatok ellátása mellett az ifjúsági és a felnőtt csapat edzőjeként is az első helyen végzett tanítványaival a megye III-ban. Következett két arany a Komáromi VSE fiataljaival az első osztályban, aztán Etére hívták, ahol a harmadik vonaltól az elsőig vezette a felnőtt gárdát.

  Illés László a múlt heti Magyar Kupa-döntőt követően intett búcsút a szurkolóknak

– Itt tapasztaltam meg, hogy egy kistelepülésen élők mennyivel összetartóbbak, mint másutt, egy emberként fogtak össze a sikerért. A mostani eredményeiken is látszik, hiszen az első helyen állnak a megyei első osztályban. Később Naszályon éreztem meg azt, hogy milyen felemelő egy padlón lévő csapatot újra sikeressé tenni. Bízom abban, hogy ott is lesz még a mostaninál magasabb szintű foci – bizakodott az edző.

Aztán már a jelenről illetve közelmúltról beszélt.
– Tizenegy esztendeje ifj. Galambos Tamásnak és Pénzes Józsefnek köszönhetően ismerkedtem meg a floorballal. Hamar megkedveltem ezt a dinamikus, pörgős, férfias játékot. Játékosként bronzérmet szereztem a Szőnyi Palánkdöngetők Körével, edzőként most már kétszeres Magyar Kupa győztesnek, s egyszeres bajnoknak mondhatom magam, irányíthattam az U19-es, valamint a felnőtt válogatott munkáját, soha nem felejtem el, hogy világbajnokságon címeres mezben hallhattam a himnuszt.

Amikor azt kérdeztem tőle, mi a titka a szép eredményeknek, így válaszolt:
– Fő célom minden csapatomnál a jó, családias hangulat megteremtése, és az azon belüli összhang kialakítása. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy volt gyermekvárosiként nagyon sok jó embert nevelhettem, adhattam nekik olyan pluszokat, amelyeket mások a családjukban nem kaphattak meg. Fájó szívvel, orvosi tanácsra fejeztem be most a floorball-, áprilisban pedig a labdarúgóedzői munkámat. Aki ismer, tudja, hogy visszatérek még. Jelenleg az egészségem a legfontosabb, most az egyszer az eszemre hallgattam, nem a szívemre...